Ennek megfelelően 2 deci olajban összekevertem mézet, citrom héját és egy kis darált házi erős paprikát(erre a célra tökéletesen megfelel az erős Pista vagy bármely más ilyen jellegű csipős paprika. Jól meghintettem még borssal és facsartam még a végén rá egy kis citrom levét. Így a tarjácskám jó két napot pácolódott. Elérkezett a szombat és közvetlen sütés előtt megsóztam a húsoknak mindkét felét (Ugye ez alap dolog, hogy csak sütés előtt, már mindenütt erről papolnak, így ezt be kell tartani különben megkeményedik a húsunk) így jön az egészhez egy bónusz negyedik íz.

Nem volt saját grillem, mert az idióta haverom részegen beledobta poénból a tóba… Fel is vette videóra és még örült is neki, hogy széttört, esetleg majd kiposztolom néktek a csodás művét. Így tehát nomád módszerekhez folyamodtam. Barátnőméknél voltunk falun és az édesapjának volt jó néhány térköve, amiből fel is használtam párat a maszek grillem megépítéséhez. Kialakítottam a kis tűzrakóhelyet és a kövek tetejére raktam egy sütőrácsot, amit a tűzhelyből csórtam és alufóliával beborítottam.

A húsok a rácsra kerültek és, ha esetleg ti is szerettek alufólia segítségével sütni hogy ne kozmáljon oda az étel, nagyon vigyázzatok, hogy ne locsolgassátok a megmaradt páclével, mert szépen felgyullad és odaégnek az Ügyek, csak azért mondom mert én is ugyanebbe a hibába estem. Ha meg locsolgatni akartok mindenképp akkor csak óvatosan és ne öntsétek agyon a husikákat. Nem fogok írni ilyeneket, hogy hány percig süsd a két oldalát és a klasszikus “hozzávalók” részt is kihagyom, mivel a régi receptekben sem volt ez divatos, csak mostanság lett az. Szerintem mindenkinek meg van az a joga, hogy maga dönti el, hogy hogyan szereti.